Csak �ltem ott a domb tetej�n �s az eget b�multam. Csak arra tudtam gondolni, amit a teremben l�ttam… Kise azt mondta, gyakorol velem kosarazni, �s megmutat n�h�ny cselt. Vid�man mentem iskola ut�n a tornaterembe. �m amikor megl�ttam, ami �ppen ott t�rt�nt, a sz�vem abban a pillanatban egy hangos cs�r�mp�l�ssel �sszet�rt. Azt hittem, tal�n m�r lehet valami. Tal�n fontos lehetek neki.
Nem vett �szre. Csak azzal a l�nnyal volt elfoglalva. Moshimi Kyrou-val. Az oszt�lyt�rs�val. P�ratlan sz�ps�g volt, m�g n�i szemmel n�zve is. Nincsenek akkora mellei, mint nekem. Nem l�gnak. Az eg�sz teste ar�nyos, az arca pedig ak�rhogy is n�zz�k, t�k�letesen szimmetrikus. A b�re hib�ltan. Egy sz�val meg�rtem, hogy Kise �t v�lasztja helyettem.
Ism�t az elfelejtett bar�t leszek, mint egykor, k�t �ven kereszt�l. Nem volt senkim. Csak Kuroko-ra sz�m�thattam. � volt az egyetlen ember, akivel megbesz�lhettem, ha valami gondom volt. �veken kereszt�l r�s�ztam minden egyes bajomat. � pedig t�rt, �s t�rt. Ha pedig kellett, megvigasztalt.
Mikor v�gre azt hittem, t�l vagyok a depresszi�nak nevezett valamin, j�n �jra ez az eg�sz. Megint nem lesz senkim. Igaz�b�l, m�r m�sf�l �ve nincs senkim. �desany�m P�rizsban �l, testv�rem nincsenek, ahogyan rokonaim se. Apa… Apa pedig…
- Koyikocchi!
A sz�vem kihagyott p�r �temet �s felh�ztam a l�bamat. Homlokomat a t�rdemre tettem, �s pr�b�ltam l�thatatlannak t�nni.
- Koyikocchi…
Kise hangja meglepett volt, �s a sz�vem majdnem meghasadt. Nem akartam �t l�tni. Legsz�vesebben megszak�tottam volna vele minden kapcsolatot. De abba belehaltam volna. Ahogyan a jelenlegi �llapotba is.
A perif�rikus l�t�sz�gemben l�ttam, ahogyan le�l mell�m �s mosolyogva k�mleli az eget. Aranysz�n haja megcsillant a nagyf�nyben, hossz� szempill�i csak m�g elb�v�l�bb� tett�k mark�ns von�sait. Kise a m�sik ember, akinek t�k�letesen szimmetrikus arca van. Nem csak hogy magas, m�g izmos is. J�l kosarazik �s gy�ny�r�.
- Nem j�tt�l el a tal�lk�ra!- hangj�ban csal�dotts�g t�kr�z�d�tt.
- De elmentem… - s�hajtottam. – De amint l�ttam, te t�k�letesen elvolt�l Moshimi-vel.
Kise hirtelen r�m n�zett �s a szemei elkerekedtek. Pr�b�ltam m�g jobban �sszeh�zni magamat.  � pedig csak s�r�n pislogott.
- Megk�rt, hogy mutassak neki is p�r tr�kk�t…
- Ja… Tr�kk�t…
- Igen. Tr�kk�t. De te most olyan vagy, mintha f�lt�keny lenn�l. De mi�rt? Hiszen egy�tt sem vagyunk.
A bels� �nem pedig most l�tte fejbe mag�t. Szinte �reztem, ahogyan a sz�vemben elpattannak az erek, �s lassan elv�rzek. Sz�val a m�ltkori neki semmit sem jelentett.
Ahogyan reggel az ajkaival cir�gatta az arcomat. Ahogyan ujjaival v�gigsim�tott minden egyes n�gyzetcentim�ter�n a testemnek. Ahogyan csillog� tekintet�t az eny�mbe f�rta, �s d�s ajkaival kiejtette azt a sz�t. Akkor m�g boldog voltam.
Ajkaim k�nos mosolyra h�z�dtak, �s a szemem sark�b�l r�n�ztem.
- Mondd csak. Mi�rt kezdt�l el kosarazni?
Meglepett volt, �s habozott. Nem tudta, hogy mit kellene most felelnie. Pedig �n csak az igazs�got akartam hallani.
- Mert Aomine v�gre valami kih�v�st hozott az �letembe. – v�laszolt l�gyan.
- Mit �rezt�l akkor Aomine ir�nt?
Arca l�ngba borult, �s idegesen n�zett r�m.
- M�gis hogy k�pzeled?- dadogta
- F�lre�rtesz… �gy gondoltam, hogy b�szke volt�l r�, hogy ilyen j�l kosarazik? Vagy tal�n gy�l�lted?
- Feln�ztem r�. – szak�tott f�lbe
Felemeltem a fejemet, �s a l�gy szell� v�gigsim�tott az arcomon �s felkapta a hajamat.
- Mes�lek neked egy l�nyr�l �s egy fi�r�l. – mosolyogtam. – A l�ny �s a fi� egym�s mellett laktak �s csup�n f�l �v kork�l�nbs�g volt k�zt�k. A l�ny volt az id�sebb. Gyermekkorukt�l fogva a legjobb bar�tok voltak. Semmi nem �llhatott k�z�j�k. Egy �vod�ba mentek, k�s�bb pedig egy iskol�ba. Mindig egy�tt voltak, egy�tt j�tszottak, egy�tt s�rtak �s nevettek. A fi� nagyon sz�p volt. Kedves �s udvarias. J�l nevelt. A l�ny pedig esetlen volt, �s mindig kics�folt�k. A fi� pedig megv�dte �t. Ez�rt a l�ny feln�zett r�. Olyan volt sz�m�ra a fi�, mintha a Lelki t�rsa lenne. Azt�n m�ltak az �vek, �s a fi� �s a l�ny feln�ttek. F�rfiv� �s n�v� cseperedtek. A l�ny esetlen volt m�g mindig. K�nosnak �rezte, hogy hab�r feln�tt, m�g mindig nem voltak mellei, a t�rsai pedig kig�nyolj�k m�g mindig. A fi� eleinte megv�dte �t, �m egy m�sik t�rsas�ghoz csap�dott. Mag�ra hagyta a l�nyt. T�bb� nem volt senki, aki megv�dje a kisl�nyt, aki m�g bel�l megmaradt. A l�nynak nem voltak bar�tai. Nem volt t�bb� csal�dja. Nem volt senkije. �s hab�r a fi� elhagyta �t, � m�gis b�zott benne, v�rt r� �s a t�rt�ntek ellen�re szerette �t. A fi� elfelejtette a l�nyt. T�bb� nem l�tt�k egym�st.
- Koyikocchi…
A szemeim sark�ban k�nnyek jelentek meg. Arcomon m�g mindig mosoly �lt. A s�s k�nnycseppek lassan g�rd�ltek v�gig az arcomon, majd Kise-re n�ztem.
- Az a l�ny m�g mindig mag�nyos, �s a fi�ra v�r.
Kise nem mondott semmit, arca pedig f�jdalmas grimaszba ugrott. Szemei csillogni kezdtek, �s pr�b�lta visszatartani a k�nnyeit.
- A fi� volt �s mindig is lesz az � lelki t�rsa.
Ajkaimmal lassan form�ltam meg a szavakat, �gy, hogy � is meg�rtse azokat.
- Azon a reggelen… - ford�tottam el az arcomat. – Az a sz�. Nekem nagyon sokat jelentett.
- Koyikocchi… N�zd!- fogta meg a v�llamat.
A nyakamban l�v� l�nchoz ny�ltam, majd kicsatoltam. Ujjaim k�z� fogtam a med�lt �s csak b�multam. Olyan sz�pen csillogott az a hetes a nap f�ny�ben.
- Nem kell magyar�zkodnod, Kise. – �lltam fel, �s a kez�be nyomtam a nyakl�ncot. – M�r tudom, hogy egyetlen szavadat sem szabad elhinnem. – nevettem fel, mik�zben k�nnyeim csak hullottak a szemeimb�l. – S�t… Egyetlen f�rfinek sem. Csak az ap�mnak hihettem… Nem v�rtam sokat t�led, hiszen tudom, hogy neked olyan l�ny kell, aki nem k�t le t�ged. �n pedig ig�nyeln�m a szeretetet. Hah. Nem baj… Majd Moshimi megadja neked azt, amire sz�ks�ged van… - fordultam meg, majd a v�llam f�l�tt f�jdalmasan visszan�ztem. – A soha viszont nem l�t�sra, Kise.
Felkaptam a t�sk�mat, majd lassan indultam meg el�re. Hallottam, ahogyan Kise ruh�ja susogni kezd, majd megragadta a csukl�mat, �s meg�ll�tott.
- Az a fi�, m�g most is hi�nyolja a l�nyt. Az a fi� mindenn�l t�bbre becs�lte a l�ny bar�ts�g�t, hiszen sokkal t�bbet tudott neki adni, mint 3 fi�bar�t egy�tt… Istenem… Koyiko, �n nem akartalak magadra hagyni!- �lelt �t h�tulr�l.
- M�gis megtetted. – fogtam meg a kez�t.
- F�lek, hogy ism�t elvesz�telek, ha k�zel ker�l�k hozz�d! �s amit azon a reggelen mondtam, azt mindenn�l komolyabban mondtam. Te volt�l az els� dolog az �letemben, ami csak sz�ntiszta boldogs�got hozott az �letembe. Ha kell, kimondom sz�zszor, de tudom, hogy nem fogod elhinni.
�reztem, ahogyan Kise k�nnyei v�gigfolynak a h�tamon, �s ahogyan remeg, mik�zben zokog. Mit tegyek most apa? Mi�rt nem vagy m�r itt, hogy seg�ts nekem? Tudatlan vagyok.
- Mikor kicsi voltam apa minden nap megk�rdezte, hogy mit gondolok r�lad. �n pedig nevetve mes�ltem neki r�lad. – haraptam az als� ajkamra. – � mondta, hogy te vagy az �n Lelki t�rsam.
- El foglak vesz�teni?- ford�tott mag�val szembe Kise.
Megpillantottam k�nnyes szemeit, majd �tkaroltam a nyak�t.
- Soha. �n mindig v�rni fogok r�d. �s veled leszek, ak�rmit is teszel. Mindig.
- Mindig.
Kise remeg� ajkakkal ism�telte meg az utols� szavamat, majd megcs�kolt. Nem tudtam, hogy vegyem ezt �g�retnek, vagy sem, de egyel�re el�g volt sz�momra ennyi. Egyel�re.

„- Apa! Mi az a lelki t�rs?
- Az egy… ��… nos… Olyan, mint egy legjobb bar�t, de ann�l m�gis t�bb…  Egy szem�ly, akit a mindenkin�l jobban ismersz a vil�gon… �s ez a szem�ly jobb emberr� tesz t�ged… Tulajdonk�ppen nem tesz t�ged jobb emberr�, te magadt�l leszel az… mert inspir�l t�ged. A lelki t�rs az a szem�ly, aki veled lesz �r�kk�… Egy szem�ly, aki ismer t�ged, �s elfogad, �s hisz benned, miel�tt m�s tenn�, vagy nem is hinn�nek benned. �s nem sz�m�t, mi t�rt�nik, te �r�kk� szereted �t �s… Semmi sem tudja megv�ltoztatni ezt.”